Green Life!

Sokan úgy vélik, hogy csak az emberek képesek igazán önzetlen cselekedetekre. Német tudósok azonban kimutatták, hogy a csimpánzok is tesznek szívességeket nem rokon egyedeknek, még akkor is, ha nem kapnak ezekért semmilyen jutalmat vagy ellenszolgáltatást.

Felix Warneken munkatársaival a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben végzett kísérleteket. Egyikben – némi módosítással – megismételtek egy tavalyi vizsgálatot. Az eredeti tanulmány arról számolt be a Science folyóiratban, hogy a csimpánzok segítettek megtalálni az emberi gondozóik leejtett tollát. Ez a cselekedet semmilyen közvetlen előnnyel nem járt az állatok számára. A kutatók akkor azt a következtetést vonták le, hogy a csimpánzok azért segítettek, mert ismerték a gondozókat, és tőlük kapták az ennivalót.

Warneken csoportja most ismeretlen emberekkel ismételte meg a toll-leejtős kísérletet. Amint a PLoS Biology szakfolyóiratban beszámoltak róla, a csimpánzok mindig a segítést választották.

Add nekem azt a banánt!

A csoport egy másik kísérletet is végzett annak kiderítésére, vajon a csimpánzok egymással szemben is képesek-e önzetlenül viselkedni, ha esélye sincs a jutalomnak. Egy csimpánzt olyan szobába helyeztek, amelyben egy csukott ajtó néhány banánhoz vezetett. Az állat látta a banánt, de az ajtót nem tudta kinyitni.

Egy másik csimpánzt úgy helyeztek el, hogy ki tudta nyitni az ajtót, de nem látta a banánt. Amikor az első csimpánz igyekezett kinyitni az ajtót, a másik figyelte az erőlködését, és – noha nem tudta az igyekezet okát – meghúzta az ajtót nyitó láncot. A vizsgálatok során a csimpánzok az esetek majdnem 80 százalékában kisegítették erőlködő társukat, holott nem tudták, hogy ennivalóról van szó.

Warneken szerint ez az ügyes kísérleti elrendezés bizonyítja azt, amit korábban csak sejtettünk: a csimpánzok képesek önzetlenül segíteni társaiknak.

Fiatalok és kedvesek

Egy szintén a csimpánzok viselkedésével foglalkozó amerikai kutatónő, Joan Silk, a Los Angeles-i Californiai Egyetemről azonban úgy véli, ez a kísérlet talán még mindig nem bizonyítja az igazi önzetlenséget. Azon tűnődik, nincs-e valami különleges a kísérletben részt vevő csimpánzokban, és hogyan nevelték őket a befogásuk óta.

Azon is elgondolkodott, vajon a csimpánzok kora szerepet játszik-e viselkedésükben. Warneken csoportja fiatal csimpánzokat használt, és Silk szerint a csimpánzok idősebb korukban esetleg jobban megválogatják, kiknek segítenek.

Warneken azonban meg van győződve arról, hogy a kísérletei bizonyítékot szolgáltatnak a csimpánzok önzetlenségére. És ha a csimpánzok így viselkednek, akkor a mi fajunkban meglévő hajlam is mélyebben gyökerezik, mint korábban gondolták.

Forrás: National Geographic www.geographic.hu

Miközben Ausztrália sómentesítő telepekkel kívánja megoldani a kontinens egyre égetőbb ivóvízproblémáját, addig a WWF új tanulmányában arra figyelmeztet, hogy a költséges, energiaigényes és környezetszennyező eljárást csak a legvégső esetben szabadna alkalmazni.

A múlt héten az ausztráliai Victoria állam kormánya nagy visszhangot kiváltó bejelentést tett: terveik szerint 2011-re helyeznék üzembe azt a sókivonó telepet, amely a tenger vizét felhasználva oldaná meg a kontinens második legnagyobb városának égető ivóvízgondjait. A közel négy milliárd dolláros projekt a kormány reményei szerint megoldást jelenthetne az immáron több mint hat éve tartó szárazságra is. Az ausztrál központi kormányzat egyébként maga is hasonló módon próbálja meg kezelni az ivóvízhiányt: a tervek szerint évente 150 milliárd liter tengervizet alakítanának át a kontinensen iható vízzé.

Egyre többen látnak benne fantáziát

A sómentesítő telepek azonban nemcsak Ausztráliában segíthetnek a növekvő ivóvízigény kielégítésében: a melbourne-ihez hasonló méretű telepek léteznek már az Egyesült Államok déli államaiban (így elsősorban Kaliforniában és Floridában), Spanyolországban, Kínában, sőt, a vízhiány mellett egyéb konfliktusokkal terhelt Gáza-övezetben is. Míg azonban Spanyolországban a sómentesített vizek 22 százalékát például öntözésre használják, addig a Gáza-övezetben éppenhogy csak a lakossági igényeket ki tudják elégíteni.

2010-re az alig negyven kilométer hosszú és 15 kilométer széles Gázai-övezetben már több mint 2,5 millióan élnek majd – ennyi ember számára kell az ivóvizet biztosítani. A Science Daily tudományos portálnak nyilatkozó izraeli Avner Vengosh szerint az övezetben nem is a víz hiánya okozza a legfőbb gondot, hanem annak minősége. „Hogy aztán sikerül-e az izraelieknek és a palesztinoknak közösen megoldani a problémát, az egyelőre a jövő zenéje” – nyilatkozta az izraeli Ben Gurion Egyetem professzora.

A WWF figyelmeztet

A WWF frissen megjelent tanulmánya azonban mindeközben óvatosságra int: a sós tengeri víz átalakítása igencsak energiaigényes folyamat, így az üvegházhatású gázok mennyiségének további növekedését okozza.

A tengerpart élővilágának sérülésén túlmenően komoly probléma az is, hogy mit kezdjenek a kivont sóval. „Nagyon óvatosnak kell lenni atéren, hogy mit is kezdjünk a visszamaradt sóval. Ahol ugyanis elhelyezzük, ott minden kipusztul” – áll a WWF tanulmányában.

Jamie Pittock, a WWF Globális Ivóvíz Programjának vezetője a Science Daily-nek nyilatkozva hozzátette: „A sótalanító telepek pontos környezeti hatását egyelőre nem ismerjük, de nem szabad hagyni, hogy ugyanúgy járjunk, mint a duzzasztó erőművek megjelenésekor az ötvenes években. Abban az időben gombamódra szaporodtak a duzzasztóerőművek, ám előzetesen senki nem mérte fel, hogy milyen károkat okozhatnak a természetben.”

Sómentesítés helyett takarékosabb vízfelhasználást!

Ger Bergkamp, a World Conservation Union tagja az AP hírügynökség beszámolója szerint ugyanakkor némileg optimistább a sómentesítő telepek környezeti hatását illetően. Jelenleg egyelőre olyan kevés ilyen jellegű telep működik (a WWF becslése szerint világszerte ezer ilyen telep van), hogy azok jelentős mértékben nem befolyásolják bolygónk klímáját.

Az ökoszisztémára már kétségkívül nagyobb hatással vannak ezek az üzemek, ám Bergkamp szerint akkor sem bezárásukon, sokkal inkább negatív hatásaik kiküszöbölésén kellene gondolkodni. Olyan megoldáson, amely úgy könnyít a száraz, csapadékszegény területeken élőkön, hogy közben nem károsítja a környezetet. Pozitívum például, amikor a sómentesítő üzemekben keletkezett hőt hasznosítják elektromos áram termelésére, ahogy azt teszik többek között Szaúd-Arábiában.

A WWF tanulmánya szerint mindenesetre a sómentesítés csak végső megoldásként jöhetne szóba. Napjainkban sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy hogyan csökkentsük a feleslegesen elpazarolt víz mennyiségét, illetve hogy az egyszer már felhasznált vizet miként lehetne újrahasznosítani. A természetvédő szervezet szerint a sómentesítő telepeket látva az emberek továbbra sem érzik majd szűkös erőforrásnak a vizet, így nem is lesznek motiváltak abban, hogy véget vessenek pazarló felhasználásának.

Forrás: National Geographic www.geographic.hu

Elgondolkodtató videót tekinthetünk meg, ha a greenpeace oldalára kattolunk, bár érthető, hisz az ember a 50es évektől kezdve ROMBOLJA a környezetét, az ipari forradalom, csernobil, az üvegházhatás... elképesztő!!! Elgondolkodtató!!

Létrejött a GreenLife, állat, környezet és természetvédelmi klubb blogja, ezen a blogon információkat olvashatsz akcióinkról, híreinkről, a világban történő dolgokról! Folyamatos frissítés.. Nézz be gyakran.